"S mind, amiket e szép sziget ,ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr ,túl messzi tengeren."

Arany János: A walesi bárdok

Olajbogyós kifli

Szombaton (Kiskonyhám ízei) Biankáék jöttek hozzánk vendégségbe, mivel előzőleg Mi voltunk Nálunk. Ezzel a kis meglepetéssel vártam Őket! Nagyobb sikere volt, mint gondoltam. Stahl recept és ez is bevált...
Hozzávalók:
A tésztához:
2½ dl víz
1 dl tej
5 dkg vaj
1 tasak szárított élesztő
1 kávéskanál cukor
50 dkg finomliszt
1 evőkanál só
frissen őrölt bors
A töltelékhez:
20 dkg vaj
2-3 gerezd fokhagyma
10 dkg magozott fekete olajbogyó
A kiflik tetejére:
1 tojás
1 evőkanál víz
1 csipet só
A tejet a vizet és a vajat lassú tűzön meglangyosítjuk, hogy a vaj felolvadjon. 4 kanállal hozzáadunk belőle az élesztőhöz, belekeverjük a cukrot is és egy kisebb keverőtálban és hagyjuk felhabosodni. A lisztet mikróban meglangyosítjuk, hozzáadjuk a sót, borsot majd az élesztővel és a maradék langyos keverékkel összegyúrjuk. Stahl dagasztó karokról ír, hogy azzal kell, de Férjem tökéletesen megoldja ezt a saját karjaival.. :-) Ugyanis a nagy gyúrást igénylő tésztáknál mindig segít megdolgozni azokat. Tészta mehet a kelesztőtálba és egy éjszakát pihen a hűtőben.
Még első nap a tölteléket is elkészítem. Vaj felolvaszt, bogyó apróra vág, foghagyma átpasszíroz, mindezt összekeverni. Folpackra halmozom és a képen látható módon, szorosan henger alakúra formázva becsomagolom és ez is mehet a hűtőbe.
Másnap kivesszük a hűtőből és szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni. Judit 12 kiflit készít belőle, Én 24-et, mert sokkal jobb a több kis kifli szerintem. A tésztát 2 részre osztom. Mindkettőnél azonos módon: kerekre nyújtom, fele olajbogyós vajat a nagy lyukú reszelőn ráreszelem és, mint egy pizzát, 12 szeletre vágom. A széles oldalánál, tehát kivűlről kezdve tekerem fel őket. Kicsit hagyom kelni(15perc). Lisztezett tepsire, egymástól némi távolságra teszem, a tojásos keverékkel megkenem. Aranybarnára sütöm a sütőben 2 adagban.
Senki ne ijedjen meg, ha rotyogó vaj-tengert lát alatta, mert mire megsül, eltűnik.
Nagyon jó vendégváró.
Én nem eszem meg az olajbogyót személy szerint, de aki eddig evett belőle, mind el volt ragadtatva.

3 megjegyzés:

  1. Ez igen, nagyon-nagyon finom volt. Nem bírtam abbahagyni :))))
    Köszönöm

    VálaszTörlés
  2. Egészségedre! Örültem, hogy így ízlett! Azt hittem itt is nagyobb sikere lesz! :-(

    VálaszTörlés
  3. Van sikere, nyugi. :D Én is készítettem már hasonlót, szerintem ez is menne nálunk. :)

    VálaszTörlés